Extrém, színes haj

Az élet színes hajjal

Amikor tizennégy éves lettem, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a külsőm alkalmazkodjon a belsőmhöz, tehát a személyiségemhez passzoló küllemre vágytam. Első lépésként szerettem volna, ha a hajam alsó fele nem a megszokott sötétbarna, hanem lila színt öltene. Édesanyám pedig ismert annyira, hogy akkor is megcsinálom, ha megtiltja (az ő vére vagyok), úgyhogy inkább úgy döntött, segít. Összehozott egy kedves ismerőssel, aki akkor már évek óta színes fürtökkel járt, hogy ő segítsen nekem a kivitelezésben, és akkor a fenékig érő hajam talán megússza maradandó kár nélkül. Így is lett, és én boldogan távoztam a már lilába végződő hajzuhatagommal. Aztán ahogy teltek az évek, egyre több színnel kísérleteztem, no meg persze a hidrogén peroxidos leszívásokkal is. Kezdetben csak alul volt színes, majd ehhez jöttek a csíkok, amik egyre csak szaporodtak, volt, hogy a felső réteg haj egy az egyben megszűnt barnának lenni. Mire végzős gimnazista lettem, kipróbáltam már a lila, a rózsaszín, a pink, a narancs, a halványlila, a kék és a zöld számos árnyalatát. Volt, amelyik jól sikerült, volt, amelyik katasztrofálisan. De hát a tinédzser évek amúgy is önmagunk és stílusunk kereséséről szólnak. 

Kitapasztaltam, hogy az én mogyorószín szememhez sajnos nem állnak jól a kék színek, hiába vágytam türkiz vagy királykék fürtökre, sosem tetszett az eredmény. Ez alól az egyetlen kivételt az jelentette, mikor a kezem ügyébe akadó összes szín egyszerre tündökölt a fejemen. A zöld árnyalatok már jobban álltak, maga a szín viszont nem tükrözte eléggé, ami a lelkemben volt. Nagykorúvá válásom idejére azonban megtaláltam a nekem tetsző színeket: elsősorban a magenta, másodsorban a lila volt a nyerő. Innentől alapvetően ezzel a kettővel dolgoztam, bár az arányok és az elhelyezés minden festésnél változott. A hajam szerencsére jól bírta a gyűrődést, ebben az is szerepet játszott, hogy 4-6 hetente mostam (és ez így van a mai napig, a negyedik hét környékén kezd csak el zsírosodni, nem koszolódik, van egy természetes öntisztulása, a fodrászom a mai napig a csodájára jár, pedig ismer már néhány éve), nem tették tönkre a kétnaponta rákent kemikáliák, ahogy nem is vasaltam vagy göndörítettem – felesleges is lett volna, az én szögegyenes hajam akkor se kunkorodott, ha mindent bedobtam, ezért inkább elfogadtam olyannak, amilyen. 
Az utóbbi években már teljesen magenta lettem, olyan kishableányos, bár néha rám jön az ötperc, ilyenkor belecsempészek egy kis lilát, illetve egy éve belekerült két kék csíkocska, de ezek a tarkómtól induló tincsek, így főleg csak akkor látszanak, ha fel van kötve a hajam. Viszont már nem házilag festem a hajam (kivéve az előbb említett lilát időnként), szerencsére összeakadtam egy hihetetlenül tehetséges fodrásszal, aki nem csak, hogy a nekem kellő festéket be tudja szerezni, de szépen és gyorsan dolgozik, ráadásul nála az egy centi valóban egy centi, úgyhogy a vágást is nyugodt szívvel bízom rá. Ha úgy döntesz, belevágsz a színes haj témába, érdemes szakembert keresni, hogy az eredmény szép legyen, ne foltos, és a hajad is megmaradjon olyan egészséges, mint a festés előtt. Olyat keress, akinek látod a korábbi munkáit, hogy már volt dolga színekkel, ha szükséges, szép egyenletesen tudja leszívni is, ne elégedj meg azzal, ha bemondásra megy neki!

A következő oldalon a szín kiválasztásához olvashatsz tanácsokat.