Fülbevaló trendek régen és ma

 

A gyöngy önmagában is értéket képviselt, de keretbe foglalva, hordható ékszerként igazi remekmű volt. Nem véletlen, hogy az észak Mona Lisájaként emlegetett Vermeer-festmény, a Turbános nő, vagy ahogy többen ismerik: a Leány gyöngy fülbevalóval épp ennek az ékszertípusnak állít örök emléket. 

A fülönfüggő a világ más pontjain, így Indiában is a gazdagságot jelképezte, ahol a lányok mindegyike, de a fiúk többsége is megkaphatta. A lányok már születésük után néhány nappal viselhették, de leggyakrabban az ötödik év betöltése előtt kapták meg. Nepálban, Laoszban, Srí Lankán hasonló szokások voltak érvényben. A tehetősebb nők sok fülbevalót is hordtak egyszerre, a férfiak fülbevaló-viselési szokásait azonban szabályozták, fülenként csak egyet hordhattak.

 

 

A rabszolgaság idején számos gazda készítettet olyan „ékszert”, amit csak segítséggel lehetett eltávolítani. A fülbevaló jelezte a tulajdonos kilétét, így a rabszolgaság egyértelmű kifejezője volt. Európában az a szokás járta, hogy a hallgatózáson kapott szolgák fülét kilyukasztották, eleinte főképp a fájdalom és az elrettentést végett. Voltak azonban, akik a balszerencsét is a javukra fordították. Egyesek fülébe ilyenkor értékes fülbevaló került. Ők voltak azok, akik hallgatózás közben súlyos titkokat derítettek ki, és hallgatásuk ára a drága fülönfüggő volt. Gyönyörű ékszerrel megfizetni a hallgatást, nos, ez volt a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer, sokan éltek is vele, ha muszáj volt...