Ne ragaszkodj tárgyaidhoz, értékeidhez! A szabadság mást jelent!

Vagány vagyok állítólag. Én ezt kevésbé figyelem, viszont annál többször visszajelzik. Például fel merek venni egy színes harisnyát -télen is- , mert feldobja a hangulatom. Vagy simán megjelenek a 20 éves autómmal bárhol, legyen az randi, munkatalálkozó vagy családi/baráti esemény. Mert állítólag az jellemző, hogy inkább szégyellik, takargatják, ha valami nem olyan „menő”. Viszont nekem meg pont az a véleményem, hogy akinek 6-os almás telefonja vagy cuki kis csajos, vadiúj autója van a fiatalok többsége körében, az sok esetben valójában nem is az övék, hanem a banké… Így számomra máris értelmét vesztik ezek a státusz-szimbólumok. Azok a holmik, amivel én megjelenek, azok legalább az enyémek, még ha valaki cikinek is tartja őket. Előfordult korábban, hogy amikor randipartnerem meglátta az autómat, többet nem hívott fel…Erre csak azt mondhattam, hogy ez őt minősítette. Mert megtehette volna a jólszituált férfiú (már ha igaz volt :) ) azt is –hogyha annyira tetszem neki az autót leszámítva-, hogy meglep egy új járgánnyal. De nyilván ennyire azért nem jöttem be neki. Hála Istennek!

Természetesen az egyéb értékek számomra sokkal fontosabbak. Hidegrázást kapok attól, ha valaki kiteszi az asztalra a slusszkulcsát, nyomatékosítva ezzel a társadalomban - szerinte - betöltött pozícióját. És ismét csak azt a kérdést tudom feltenni: Mit mentenél ki az égő házadból??? A minap erről beszéltem valakivel, mire ő közölte, hogy ez egyszer tényleg előfordult vele. Semmije nem maradt, egy pár zoknija sem. Még az autójába sem tudott beülni, mert a kulcsa is bennégett. Akkor ő is átértékelte a dolgait. A fölösleges ragaszkodást a tárgyakhoz. Lehet bármid, de ha egyszer csak eltűnnek a tárgyak, marad-e valami tartalom benned?

Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja. –mondja Szepes Mária.