Elképesztő, hogy mit tett Muri Enikő!

 

Odaadtam neki mindent, és mondtam, hogy a pénzt olyan helyre tegye, ahol nem találják meg. Volt humora a bácsinak, mert csak annyit mondott:
- Csak merjen odanyúlni bárki is. 
Ezen jót nevettünk.
- Hívjak egy mentőt? - kérdeztem.
- Minek? Velem úgy sem foglalkoznának. 
A bácsi lába láthatóan borzalmas állapotban volt. Nem tudott lábra állni. 
- Mi történt a lábával?

- Be akartam menni a kisboltba, de nem engedték meg. Amikor elmondtam, hogy nagyon éhes vagyok, és ennivaló kell, akkor mondták, hogy ide nem tehetem be a lábam. Úgyhogy gondoskodtak róla, hogy tényleg ne tegyem be. 
- Édes Istenem...
- Istent inkább hagyjuk. Mert ő nincs velem. De magácska igen, és ezért most hálás vagyok. 
- Ha legközelebb jönnék, hol találhatom meg?
- Mindig máshol vagyok. Gyakori, hogy minket kirabolnak, ezért sosem vagyok egy helyen. Tegnap egy konténerben húztam meg magam.
- De miért nem megy hajléktalan szállóra?
- Mert ott is kirabolnak. Nem bízok én már senkiben sem. 
Elgondolkodtam. Csendben meredtünk mind a ketten magunk elé. Egyszer csak megszólalt a bácsi.
- Egy dolgot még megtenne nekem?
- Persze. Mi lenne az?
- Hozna nekem egy hosszúkávét? Muszáj ébernek lennem. 
És ekkor a bácsi felém nyújtotta a tőlem kapott ezrest, hogy abból fizessem ki. Elutasítottam. Ő pedig ragaszkodott hozzá, hogy márpedig most ő akar fizetni. Annyit mondtam, hogy majd egyszer meghívhat egy kávéra. Bementem a kisboltba, kértem egy hosszúkávét. Nem kellett kifizetnem. Mikor megkérdeztem, hogy miért adja ingyen, a bent lévő hölgy azt mondta, hogy végignézte, mit csinálok, és nincs szíve elfogadni a pénzt. Kivittem hát a kávét.